"rég" bőgtem, most megint kitört belőlem. ilyenkor agyalás vége, és mindennél jobban összhangban vagyok magammal: nem merül fel a kérdés, ki vagyok, miért, mi végre, egyszerűen csak ott van egyvalaki, és bőg, mert hiányzik neki betti, és nem érti, miért nem lehet szeretni ezt a valakit. hisz ő csak egy gömb, egy egyszerű jelenlét.
(nem tudja, más ezt hogy éli meg, nem is fogja megtudni soha, ezért hajlik rá, hogy nem is érdekli.)
itt ez a blog, most csak ez van nekem igazán, itt üzenem neked, hogy megszakad a szívem. önző dolog? biztos annak fogom tartani, ha visszaolvasom. de ettől most jobban érzem magam, hogy bőgök, és hogy leírom, amit már korábban írtam: hogy te szerettél a legjobban és téged szerettelek a legjobban. és ezért hiányzol. ez nagyon egyszerű, csak én érzem, és csak én tudom, hogy betölti a mindenséget ez az érzés. (torokszorító, hogy csak én tudom. hogy mi ez, a sötétség győzelme a világosság felett, vagy a világosság győzelme a sötétség felett, ez majd később derül ki. önző dolog? igen. és meg kell engednem magamnak, nagyon ritkán engedem meg igazán.)
