néha annyira egyedül érzem magam, itt, az emberek között, annyira magányosnak, elveszettnek, különállónak, egy darabnak, nagynak, de túl kicsinek, ufónak, visszafejlődöttnek, elszorítottnak, elszigeteltnek, gyengének, hogy minden elől elzár. mi ennek az oka? mit keresek itt? és miért nem megyek el ha nem jó? miért nem lépek egyről a kettőre?
(hja, ha valaki tudja a választ, mondhatja)