zavar zavar hátán. tulajdonképpen erővel kell rávennem magam a blogolásra, mert már megint nincs kedvem elgondolkodni. de akkor mondjuk azt, talán jó arra is, hogy legyen értelme meditálni egy kicsit utána. bedaráltak a hétköznapok, és fogalmam sincs már, hogy merre van az amarra, mi a helyes irány, és hát vagy nem veszem észre ami a szemem előtt van, vagy pedig nem igazán kapok segítséget kívülről. vagy csak túl érzékeny vagyok már megint. mindenesetre elvesztettem egy kicsit ariadné fonalát. vagyis a sajátomat. a vágyaim kielégítése után kell rohangálnom, esetleg fontolva haladnom? vagy inkább meghajtanom a fejem, buzgón hálálkodni, hogy nem történt még ennél is nagyobb baj? mert történhetett volna! mindig van rosszabb. és mindig van persze jobb is. figyelni kell vagy tenni kell? talán inkább figyelni és tenni. és én most figyelek, teszek vagy figyelek és teszek? vagy nem figyelek és nem teszek? eltűnt a mérce.
a felelősség fája sem két nap alatt nő ki a földből, még ha locsolom se. még ha egyáltalán elültettem, se - márpedig elültetve el lett. azt hiszem. locsolni... föld... kinő... mind-mind megér egy-egy misét, mind-mind megérne egy-egy bejegyzést, egy-egy mélyvizet.
berky úr meg szabin van. úgy látszik neki is jár. :)
*
kaptam b-től egy képet szonjáról, amíg nem találkozunk és lakunk együtt ismét. szonjával.
