Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
Mottónak tökéletes ahhoz, amit írni szeretnék. Mert a pillanatokat nem lehet megragadni, az érzések föloldódnak, pláne ha nem akarja az ember, akkor még inkább. Az ego akarja, hogy leírjam ide. Berky úrnál jártam délután, és megint nem várt dolgok történtek. Megpróbálom leírni, amit tudok. Kérdés, minek, és a kérdéssel nem fogok most foglalkozni.
A nagy nemtudommivanból megint kihalászta az aranyhalat. Egy mellékes sztori még mellékesebb szálaként került szóba a teknősbékám. Berky úr azonnal elkapta a megjegyzést. És már kérdezett is, azt, amit kellett.
Az állatot tizenegy-két éves koromban kaptam. És ma először hangzott el a számból, hogy nem szeretem. És már potyogtak is volna a könnyeim, illetve el is kezdtek, csak tartani próbáltam magam. Elmondtam az előttem lévő lelki fényképet, ahogy ülök a nagyszobában az ágy előtt, látom az ajándékokat, és ahogy talán örülök is egy kicsit, és ahogy rászínházazok. És hogy azt hiszem, nagyon ritkán örülök bárminek igazán. És ahogy próbáltam elhitetni magammal, hogy szeretem. Igen, ott bőgtem el magam, amikor kimondtam: ez csak egy állat, miért nem tudom szeretni. És most is sírok. Ahogy felidézem. És valahogy arról is elmélkedtem, hogy hogy is van ez: minden hányadék okádék mocsadék nyűg a gyerekkorból van? Elvárások voltak, vagy nem is kellenek hozzá? Én ezt nem tudom, de nagyon nehezen jönnek fel ezek az emlékek, nem emlékszem semmi rosszra, esküszöm, hogy a rohadt kurva életbe, hogy miért van ez így. Annyira fáj ez az egész. És innen nem volt megállás, nem nagyon tudtam tartani magam, felváltva néztem a plafont, hogy ne bőgjek, vagy csordult ki a szememből a fájdalom, vagy kényszeredetten nevettem magamon. Mert tudom, amit az előzőekben is írtam: b ezeket nagyon érzi, hogy hol kell keresni. És erre szükségem van, mert ha még berky úr se lenne, akkor aztán... De ő legalább van. B ezeket nagyon érzi, mondtam neki, és nagyon hiányzik ez. És tudom, hogy ő is ember, hajaj, (- igen, ide kell írni: szerintem -) ő is ugyanolyan egoista, tele elvárásokkal, időnként erőszakos, és nagyon-nagyon szeretne türelmes lenni, de nem úgy megy neki talán, ahogy szeretné. ezt (egy oroszlánnak - vetnék közbe a hozzáértők) biztos nehéz lenne beismernie - én így látom. és van más nemdirekt, talán öntudatlan "álarc" is, ami most nem is jut eszembe, mert nem is fontos. de ott a "jó" oldala, hogy meglehetősen jó emberismerő, hogy őszinte. és hadd ne soroljam. de ez mind nem fontos, nem ezekért szeretem őt. azért szeretem őt, ami. mindenkiben van egy belső mag. egy mag. mag. azt, én azt szeretem, nincs miért, nem ezért, vagy azért, csak szeretem. berky úr nem felejtette el a párhuzamokat megmutatni a teknős és b esetében. és jelezte: tudok ám szeretni.
és még valami, ami a legfontosabb: van a mag, amit írtam az előbb. meg van még valami: b az első ember az életben, aki engem szeretett. vagy csak megpróbált? megpróbálta azt, amig engedtem? van benne valami, de az igazság inkább mégis a kérdések előtt álló kijelentés lehet. csak akkor hova tűnt mindez? talán felülkerekedett benne valami, ami miatt nem volt ez elég neki. de az biztos, és leírom mégegyszer: ő az első ember, aki engem szeretett. nem érdekel, hogy ki olvassa ezt, és márcsak azért sem, mert ez nem akarat, rokoni szál, bármi egyéb más kérdése. ez egy lehetőség volt. akarattal nem lehet szeretni. azt lehet szeretni, akivel összetartozol.
maradt hát ez a szeretet, ami ki tudja még meddig elég lenne. de most itt maradt a kezemben, mint ha letört volna b-ről. megy bele a messzeségbe, talán a helyére, talán a semmibe. elfedhetem homokkal, növeszthetek rá bármit, de ha láthatóan, ha láthatatlanul, mindig velem marad, és nem tudom, mi lesz vele. összeszorult torokkal ülök itt percek óta. és földöntúli érzésekkel ültem berky úr székében. mert én tudom, mit érzek. és valamit kapisgált berky is. tudom, hogy van magasabb minősége is a szeretetnek, de én nem tudtam jobban csinálni. én így tudtam. és mégis elvesztettem azt, akit eddigi, ebben az életemben a legjobban szerettem, és aki eddig, ebben az életben a földön a legjobban szeretett.
mit lehet ilyenkor mást csinálni, mint ülni ez előtt a kurva gép előtt és bőgni.
most más utak jönnek. nincs más, mint várni.
az én szívem - és figyelnem kell, mit írok, figyelnem kell magamra, mert nem ezt írtam volna elsőre - se jobb se rosszabb mint bárkié. van. közben meg van még valami, egy nagyon érzékeny lélek. van(nak) még párja(i)? erről szól az ez az egész. mert nincs semmi fontosabb ennél. mint hogy szeressenek. és hogy viszontszerethessek. igazán. tényleg igazán.
