...rabolom az időt, de nincs ki elől, csak magam elől tudom. sose nyugtatott meg annyira a tudat, hogy aludni fogok, mint mostanában; de még annál jobban szükségem van arra, hogy nyitott füleknek elmondhassam amit gondolok, mert gondolok, olyan sokat, annyi fájdalom van bennem, most, hogy kicsit engedtem a gatyamadzagon és kiengedek közülük ezt-azt, és elmond....................................................
hát hol van az igazság?
...................... ki kell mondani őket, mert csak körbe-körbe mennek bennem, egészségtelen, és nincs senki, de senki, akivel úgy tudok beszélgetni, hogy jó utána fölállni, hogy el tudtam mondani. nincs. csak én vagyok. és lehet, igen, lehet, hogy ez az én hibám is. még többet kell belepakolni, és ráadásul nem léteznek lelki szemetesládák, nem csak mondani kell tudni, hallgatni is.
hát...