este van már sötét van már cigifüst is épphogy látszik agy a szívvel szív az aggyal temetőben játszik párzik amit épít egyik nappal ledönti azt másik este s emez emel másik falat s az is szétmállik reggelre páros harcuk ébren tart bár éberen nem - haszontalan míg az egyik verseket költ másikuk les csendben alant szűk szemével türelmesen kivárja a pillanatot tudja dolgát, sosem téved haragosan csap egy nagyot üvölti - most én jövök már (még az agy ki hangját adja) forrósodik lángra is kap agy meg nézi tudja hagyja szem a fül a kéz a láb a száj az orr a szolgatartó s ők maguk is rabszolgák csak agy s a szív a kemény hajtó
néz és hallgat fog és szagol
legbelül egy apró pont csak
tudja tán? vagy várja némán
(s néha súg) míg rendet rakhat
