ic going tubi hard BÁT nát impászibll - mondta az árva hajós majd eltűnt a messze ködben, tudatva, hogy soha többet nem jön elő, így utolsó szavai valóban legeslegutolsó szavaknak tekinthetőek. ültem utána nem sokkal egy kelta nevű lerészegedőintézményben csontraszíva, és azon gondolkodtam, hogy tessék, mára is bevállaltam valamit. tán a folyamat kissé emlékeztet egy primitív úthenger speciálisnak semmiképp, annál inkább egyszerűnek tekinthető eljárására, de ez így még csak nem is igaz. azonban a figyelme ekkor megint a külvilágra révedt, és meglátta amint közeleg vissza majd el is húz előtte egy ember, egy ember, akit nemrég látott itt elmenni egy meglehetősen kirívó ruhadarabban: egy filcjellegű anyagból készült egyszerűnek primitív primitívnek egyszerű, népművészeti túlkapásokkal tűzdelt kabátságban. hát ez nem az a fickó, aki a környékről eszedbe jut - mondom magamnak, hogy ismét kicsit visszarévedjek magamba. ezen a helyen egy másik disznónagy magyar szokott sasszézni vagy sörözni. a vonalvezetés tehát megtaláltatott, lássuk ismét mit tud a külvilág:
amíít őszekuszál sznyárónaaszt bogozdkí téleeennnnnnnnnnn - énekelte beck zoltánnal az utolsó két sort és nem gondolkodott el. vagyis máson gondolkodott el. eszébe jutott, hogy amikor leült ide, egy pillanatra feltámadt benne egy ismerős keserédes (bittersweet) érzés, mégpedig karácsonyi hangulat. a fények voltak a felelősek, és amikor erre rájött, a fények elszégyellték magukat, megrpóbáltak valamely, ember által ismeretlen dimenzióba elbújni, méghozzá elhajlás által, de nem csaphatták be a teremtés koronáját, legalábbis a teremtés koronájának egyes receptorait biztosan nem. a teremtés koronája viszont óriási [és káros - a szerk.] rutinnal elhessegette a hangulatot, az érzést, de legalább azonnal elkezdett bosszankodni rajta. [felfogja, dolgozik rajta, szeretné megoldani, hogy ne meneküljön el az érzései elől, tudja, vagy inkább sejti esetleg reméli, hogy ez a helyes út - a szerk]. nos a karácsonyról eszébe jutott a sok benemteljesültvágyas karácsony és az az egy beteljesültvágyas meghitt karácsony.
ekkor megjelent a szomszéd asztalnál a pincér, akit, felpillantva a klaviatúráról, a kezében levő emblémás tálca miatt először nyilas katonának, majd egy pillanat múlva speciális rendőrnek nézett, azonban néhány meglepett, ijedtséggel kevert pillanat után megnyugodot, hogy az csak egy pincér.
hirtelen kiváncsiság fogta el, hogy másoknak milyen emléke van erről a beteljesültkarácsonyról, majd nyugtázta, hogy ki fog derülni aminek ki kell derülnie akkor, amikor ki kell derülnie és ott, ahol ki kell derülnie. a jövő láthatatlan, még ha egy-egy esetben sejthető is vagy azt hisszük, sejthető is, vagy egyesek számára bizonyos szeletei láthatók is. ezt egyetemes igazságnak könyvelte el, majd rágyújtott egy cigire.
ezt a filmet mindenkinek látnia kell - zárta le a fejezetet a blogíró.
a kelta sörözőben a ferenciek terén még ki lehet ülni ilyen hideg, borongós őszi napokon is a "teraszra". liberális gondolkodásra vall első blikkre, de amint bekapta az ember a horgot, nem lacafacáznak, meghúzzák a damilt. a pincértől tejeskávét rendelek és egy doboz cigarettát. a kávéval és a cigarettával kihozzák a számlát is - a cigarettáról. az 540 forintot ki kellene fizetnie - jelzi a pincér, akit korábban látványosan szidott le a fő(bb)pincér, mert nem tejeskávét hozott ki. a kávé utolsó kortya után már viszik is el a csészét (na jó, mondjuk egy perc múlva), majd kérdik: hozhatnak-e még valamit. egy pohár kólát kérek, ha lehet, nem meleget - mondom, mire a pincér: - megoldjuk. valóban nem hideg kólát kapok. a felszolgálással egyébként semmi gond, sőt, kifejezetten kulturált. a kóla elfogyasztása után ismét gyorsan elviszik a poharat majd két perc múlva kihozzák a számlát, kérés nélkül. rutinos és tahó. - olvasom a mai Népszakadtságban a saját vendéglátóhely-kritikámat a helyről, ahol ülök.
és ekkor váratlanul felcsendült a finálé:
