ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
(Weöres Sándor)
őrült vagyok, s őrülten
játszom a normálist:
őrülten szeretnék normális lenni
őrült vagyok, bevallom, ha
őrültnek is tartasz
- a gondolat is őrjítő
de nevetek csak rajta
- normális vagyok inkább
nem engedhetem meg magamnak,
hogy őrült legyek. ki lesz
akkor? így leszek őrülten
szerelmes, éhes, szomjas, kanos
- buta vagy okos
őrült vagyok, ha nem hiszed,
élj tovább az illúziódban
- én tudom, hogy nagy baj van.
mint halottból az élet
- mint apámból a lélek -
mint söttéből a napfény
mint puskából a töltény
mint elfeledett álom
mint égről sokszáz csillag
(s hiába nem látom
valahogy még itt vagy)
mint fájdalomban gyógyír
mint bánatban a jóhír
mint madárnak a szárnya
a saját szabadsága
mint sejteni az utat
ha nem pislákol holdfény
mint felemelő tudat
tudatlanság testén
mint férfiból, ki gyáva
a bátorság szikrája
mint nőből ki csak kemény
a bízvást-bízó remény
mint káoszban a nyugvás
mint értő szó a csendben
mint te most minden percben
társam szerelemben
... nem mintha egy kicsit is érdekelné
... nem mintha olvasná a blogot
... nem mintha nem szeretném nagyon
csordás dániel [született csordás aurél, élt 1996-2003.] idióta képregényei mint például
és gróf balázs
ne az a buta játék legyen itt ahol most ez van.
nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok… teremni.
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû
mint õ maga nem?
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont õrá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
és aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemûeket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig õ volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed
nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki amiből egy csettintéssel ki ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki amiből egy csettintéssel kinn ne tudnátok.... teremni
abban bízz aki lettem más már úgysem érkezik helyettem ide ma hogy szóljon:
az hogy a dolgod a világgal elmúlt azt még nem jelenti hogy véged
a vége csak akkor jön csakis annak jut akinek én is járok
csak amikor én is mennék akkor és ahhoz akin át is léphetek egybõl
odabök az ujjad mindig
vétó!hékás ébredj!az összes életed közül ez a mostani marad a végszó
a végszó magasan maga a lényeg a lényeg a lényeg:
mától esélye nincsen a hangnak eszébe nem jut a fénynek
szinkronizálni a szádat szintetizálni a képed
könnyebb betonra verni a sátrat elõbb a nyakadba varrom a várost minthogy
a fejedbe verjem a véred hallgat a szócsõ nem fog az átok nem hat a méreg
mától egyik se képes
psz!lehet igazad úgy is hogy oda se nézel hogyan adod át a szíved a száddal
ha nem bírod el szólj!
legyen igazad!
lehet igazad úgy hogy oda se nézel!
akik elpusztultak azok újrajönnek akik újrajöttek azok elpusztulnak
ugyan dehogy börtön ugyan dehogy játék aki nem vállalja be hogy szénné ég
az is ugyanúgy a nap alatt marad ahol a legjobb esetben sincsen helye semmi újnak
és ugyanúgy éghet
égetik!
addig amíg el nem ismeri hogy õ is csak égni jött ide ha engem kérdezel errõl
ebben még talán nekem se higgy a véleményedet a véredre bízd a véred
a véred rád vall a véred
a véred rád vall rád és soha nem ellened
a véred a véred rád vall egyedül rád
rád de te soha nem engeded
| Név: | tibi |
| dátum: | 2008. március 12., szerda, 21:08 |
| Üzenet: |
kedves grupp, hadd csatlakozzam néhány pillanatig én is az "ajnározók" írásban is megnyilvánuló táborához. a tegnapi koncert tényleg csodálatos volt, meglepően nagy volt a kontraszt az egy hónappal ezelőtti műhelyes koncerthez képest, pedig akkor is azt találtam mondani a páromnak, hogy olyanok vagytok, mint néhány matematikus, akik kikapcsolódásként összeülnek és nevetgélve hetvenedfokú egyenleteket oldanak meg, csak úgy szórakozásképpen. szóval a múlt havi is fantasztikus volt, de a tegnapi... le a kalappal. imádom a cinkos mosolyaitokat játék közben, az egymásra odafigyelést, ahogy már-már kézzel lehet fogni az atmoszférát, amit teremtetek, ahogy percek alatt átúsztatja az embert az egyik világból a másikba, a szürke hétköznapiból a balázs elemér group-i világba. nem tudom, ez a jazz sajátossága-e, de gyanítom, hogy nem, bizony nem, hanem ezt ez a hét ember csinálja. zenészként egyfelől szörnyű belegondolnom, hogy ezt a tudást, amivel ti mind a heten rendelkeztek, hát hogy ezt honnan fogom én a magamévá tenni (mert szeretném), de ugyanakkor (és ez a fontosabb és erősebb) motivációt ad, és nem csak a tudás elsajátítására, hanem majdhogynem az egész élethez való hozzáállásra. nehéz az embernek uralkodnia magán, amikor játsztok, én magam sosem bírom ki mosolygás nélkül, és itt nem valami felszínes dologra gondolok, hanem a legmélyebbről jövő mosoly ez: amit a szeretet csal az ember arcára. ha a közönség arcát figyelitek, biztos ti is láttatok már ilyet, én tegnap legalábbis máson is láttam. persze ki hogy reagál, ült mellettem egy hölgy, aki meg olyan volt, mintha '64-ben egy beatles-koncerten lenne, már majdhogynem sikítozott :) . na de amit meg tegnap tanultam tőletek az az, hogy a zenélés egyetlen valódi célja az lehet, hogy engedjük kitüremkedni magunkon a zene szeretetét. tehát ti - az én értelmezésemben - az égvilágon semmit nem akartok üzenni a zenéléssel, sem azt, hogy free tibet, sem azt, hogy a fogyasztói társadalom így-úgy, vagy hogy szar az élet, de talán még az ellenkezőjét sem, egyszerűen csak annyit, hogy a zenélés célja maga a zenélés. hogy a zene jó, finom, és tökéletes. a ti interpretálásotokban legalábbis az. (bocs, egy kicsit hosszú lett :)
Kedves Tibi! Megérte hogy ilyen hosszan írtad le a gondolataidat, csodálatos és köszönjük, az ilyenekért érdemes zenélni és élni!!! Üdv, B.Elemér |
