kérdés: minek is böngésztem én ide, mit akarok. őszintén kiírni az érzéseimet, vagy inkább megmutatni valakinek, b-nek vagy annak aki olvassa, hogy nekem is van véleményem, amit én is a világ elé tárhatok. benne van mindegyik, és igen, leginkább b miatt van, mint ahogy úgy általában még minden körülötte forog, bár egyre átvittebb értelemben. ahogy imént győzőnek magyaráztam, nem tudom, IGAZÁBÓL miért is van az, hogy néha fogja magát a kezem, böngészőikont ragad, és b blogjára vagy iwiw lapjára navigál, és a szemem meg konstatálja, hogy b jobban van, hogy b élvezi az életet. ő csak magáról ír, mondhatja a kedves olvasó, tegyem én is ezt, foglalkozzam csak magammal, ne vele, mert amíg primer módon vele foglalkozok, addig stagnálok, addig lejtőn gurulok vissza, addig rablom az időmet, az idejét, az időtöket, az időnket. felmerülő okok: sajnál(tat)ni akarom magam, ragaszkodom, tudni akarom, mi van vele. gyúrjuk össze, és megkapunk valamit, amit nevezhetünk eredménynek, 5-öst messze nem kapunk rá az önismeret órán, talán egy kettest, egy hármasalát, de majd lehet, hogy üstökösként csap belém mindjárt a megoldás, és kiderül, hogy egy cekát ér az okfejtés. ha meg ötös az érdemjegy, akkor meg én vagyok csalódott, hogy ennyire kapom az ötöst, mert akkor dobhatom ki az egészet a faszba, és törődhetek bele, hogy ez az élet rendje.
nem vagyok valami istenesen. nem, szarul vagyok, hisztis vagyok, ha snowbordozni akarsz a hangulatváltozásaimon, akkor szedd össze minden hullámlovas-tudományod. ha pontosan meg akarnám fogalmazni, mi bajom, beletörne a bicskám. berky úrnak is próbáltam, hát, nem ment, más kérdés, hogy talán egy fokkal több fogalma lehet neki arról, mint nekem, habár nehéz elhinni, hogy amikor én nem tudom, én nem tudom megfogalmazni, akkor majd ő felüti a kiskönyvét, és kikeresi belőle. de mindegy is, mert talán nem erről szól a dolog, hanem arról, hogy ÉN találjam ki, ÉN tudjam megfogalmazni, ÉNÉNÉN. minenesetre viszonylag konkrét fázisokra oszlik ez az egész helyzet, van a masszívan okádék helyzet, vagyis volt. hangékra sikerült kusst parancsolni aztán. az tényleg egy masszív váltás volt. aztán azóta időnként MÁSHOGY vagyok. nem jobban, nem rosszabbul, máshogy. mindig egy kicsit.
beleragadtam most ebbe. úgy TERVEZTEM, őszintén fogok írni, de most csak egy bödön romlott mézben kapálózom. de angolóra, bar ladino, győző, munka, köszönöm, sikeresen beleültem inkább a mézbe.
lehet, buzi az angoltanár. megkérdezte, hogy nem iszom-e meg egy teát, mielőtt megyek. mondtam, thank you, but my first way is to drink a beer. rámszakadt a hétvégi sajtóügyelet, úgyhogy szépen angolul elmagyaráztam, hogy ügyeletes vagyok, és dolgoznom kell angolóra közben. nem aggódtam miatta, mondtam is, hogy minek, így is lehet angolozni, ha szabadkozok miatta, akkor jobb lesz?
---
